vitéz csíktaplóczai Lázár Károly
Zsebely, 1890. október 20. Budapest, 1968. április 7.

Testőr altábornagy. Felmenői között megtalálhatók a nagynevű erdélyi Bethlen, Kun, Kálnoky, Kemény, Barcsay famíliák és a székelység több nagynevű tisztségviselője.

A kassai katonai alreáliskolában kezdi tanulmányait 1901-ben, majd a kőszegi hadapródiskolában folytatja. 1911-ben avatják hadnaggyá.

Az orosz fronton távolfelderítő feladatot végez az ellenséges vonalak mögött. Részt vesz a dicsőséges gorlicei áttörésben. 1916-ban a cs. és kir. 14. huszárezred főhadnagyaként az Olton átkelt nagy román erőket saját elhatározásból oldalba támadja és szétszórja. Ezért megkapja a Tiszti Arany Vitézségi Érmet. IV. Károly király soron kívül lépteti elő kapitánnyá 1918. március 18-án.

Egyike az első világháború legszebben dekorált magyar lovastisztjeinek, többek között megkapja a Lipót Rend Lovagkeresztjét a hadiékítményekkel és a kardokkal. A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Hadseregben harcol a betolakodó román hadsereg ellen, majd román fogságba esik. 1920 és 1927 között a 4. huszárezredben szolgál, 1927-től osztálytiszt a lovastestőrségnél.

1935-36-ban a lovastestőrség parancsnoka. 1936-37-ben a testőrség ideiglenes parancsnoka, majd 1937-től 1944-ig parancsnoka. Vezérőrnaggyá 1942-ben, altábornaggyá 1944-ben nevezték ki. Állandó tagja a kormányzó díszkíséretének. Mint biztonságért felelős személy minden fontos eseményen ott volt, a garden partykon, ünnepségeken, estélyeken, a kormányzó vidéki utazásain a Turán különvonaton.

1944. március 19-én megakadályozza, hogy a német alakulatok behatoljanak a budai Várba. A lakásán rejtegeti a német hadifogságból Magyarországra szökött Howie brit ezredest, aki aztán Náday vezérezredessel Olaszországba repül az angolszász hatalmakkal való tárgyalás céljából. Mint Budapest karhatalmi parancsnoka megakadályozza a fővárosi zsidóság elhurcolását.

 

1944. okt. 15-én a budai Vár védőőrségének parancsnoka. E tragikus napon Lázár altábornagy ragyogó példát ad a honvédeskü betartásából. A kormányzó utasítására energikusan intézkedik az ún. csendőrpuccs leverésére. Mindhalálig elszánja magát a kormányzó és Vár védelmére. Veesenmayer német főmegbízott követelését az aknazár eltávolítására visszautasítja. A különlegesen képzett és felszerelt SS-ejtőernyős zászlóalj, továbbá a híres Skorzeny-kommandó támadása - Tigris páncélosokkal és a Maria Theresia SS-lovashadosztállyal támogatva - a testőrség tüzében összeomlik, a németek veszteségekkel vonulnak vissza és Lázár csak a kormányzó tüzet szüntess parancsára teszi le a fegyvert. Nem hajlandó felesküdni Szálasira.

A Gestapo letartóztatja és Mauthausenbe deportálják, majd 1945 elején átadják a nyilas hatóságoknak. Vádat emelnek ellene, ítélethirdetésre azonban már nem kerül sor. A többi politikai fogollyal gyalogmenetben Bajorországba viszik. Itt éri a háború vége. 1945 jún-ban hazatér. A Honvédelmi Minisztérium igazoló bizottsága aug. 9-én igazolja.

A túlélő zsidóság kiállása miatt nem ítélik el, de 1946-ban B-listára helyezik. 1951-ben mégis kitelepítik családjával együtt. 1968. április 7-én hunyt el ez a különlegesen bátor, kötelességteljesítésben mindig elöljáró, magyar hazájához és tiszti esküjéhez tántoríthatatlanul hűséges katona. Pécelen temették el. 1992-ben a Magyar Köztársasági elnöke posztumusz vezérezredessé nevezi ki.