vitéz Shvoy Kálmán
Budapest, 1881. február 12. Szeged, 1971. október 25.

 

Altábornagy, országgyűlési képviselő. Egyszerű hivatalnok családból származva futott be szép pályát két testvéréhez hasonlóan. Vitéz Shvoy István maga is katona, altábornagy, egy időben a honvédség főparancsnoka. Shvoy Lajost Székesfehérvár püspökévé nevezte ki a pápa.

1899-ben fejezte be tanulmányait a Ludovika Akadémián. A Hadiakadémiát 1902-1904 között végezte el.

Az I. világháborúban a kezdetétől végéig részt vett különböző vezérkari beosztásokban. Szinte valamennyi fronton harcolt. Kiváló szolgálataiért több kitüntetésben részesült. 1918 december és 1919 március között vk őrnagyként a Szegedi Katonatanács elnöke. 1919-ben jelentős szerepet vállalt a Nemzeti Hadsereg szervezésében mint vk alezredes, majd hamarosan vk ezredes.

Rendkívül határozott, igen szigorú, tehetséges katonatiszt. Gyorsan emelkedik beosztásaiban. 1922 novembertől a vezérkari főnök szárnysegédje, majd 1923 márciustól a honvédfőparancsnok v. Nagy Pál vezérkari főnöke. 1924-25-ben a 9. gyalogezred parancsnoka. 1925-ben megszerzi az államtudományok doktora címet. 1926-ban tábornok, 1929-ben vitézzé avatják. 1930-tól 1934-i nyugdíjaztatásáig az V. vegyesdandár parancsnoka, 1931 májustól altábornagyi rangban.

Nyugdíjazása után 1935-től bekapcsolódott a politikai életbe, mint Szeged országgyűlési képviselője és a Nemzeti Egység Pártja Véderőbizottságának elnöke. A párton belüli ellentétek miatt szakad félbe politikusi karrierje.

A második világháború végén a nyilas hatóságok internálják "baloldali kapcsolatai", valójában németellenessége és antifasizmusa miatt. 1945-ben visszatér Szegedre, a bíróság "igazolt"-nak nyilvánítja, később mégis megfosztják rendfokozatától. Katonatiszti nyugdíjat nem kap, különbözõ alkalmi munkákból él. 1971. október 25-én Szegeden hal meg.

Vissza