Elhunyt dr. vitéz Bucsy László
2022.11.03.
|
A Vitézi Szék közleménye - Szomorú szívvel, a család gyászában osztozva tudatjuk, hogy 2022. november 1-én, 76 földi esztendőt betöltve tért meg mennyei Atyjához a Vitézi Rend arany nemzetvédelmi keresztjével és arany érdemkeresztjével kitüntetett dr. vitéz Bucsy László, a Közép-Magyarország Kelet törzsszék törzskapitánya, a Történelmi Vitézi Rend egyik legkiválóbb vezető egyénisége. Sopronban született 1945. december 25-én, székely gyökerű katonacsaládba. Édesapja id. vitéz Bucsy László m.kir. százados (szül. Nagykanizsa, 1922) a gyimesbükki székely határőr kiképzőtábor századparancsnoka, majd a 70. rohamszázad kiképzőtisztje, nagyapja vitéz Bucsy Béla m.kir. szakszolgálati ezredes (szül. Székelyudvarhely, 1892), a pécsi és soproni honvéd főreáliskolák tanára volt. A Budapesti Piarista Gimnáziumban tett jeles érettségi vizsgát követően az Állatorvostudományi Egyetemen szerzett summa cum laude állatorvosi diplomát 1971-ben. 1973-ban az újonnan épült Gödöllői Állatkórházba került és ott dolgozott annak 2001-ben történt bezárásáig előbb beosztott állatorvosként, majd mintegy húsz éven át a kórház vezetőjeként. |
|---|
Vezetése alatt az intézmény Magyarország legelismertebb vidéki állatkórházává vált, mind a nagy haszonállatok, mind a kisállatok tekintetében a megyehatárt messze meghaladó felvevő területtel és gyakorlatilag az ország teljes területére kiterjedő lópraxissal. Az Állatorvostudományi Egyetem gyakorló kórházaként mindvégig oktatási intézményként is működött. Klinikus szakállatorvosi diplomáját az elsők között szerezte meg 1985-ben, jeles eredménnyel.
A civil társadalmi munkában is élen járt. Megalapította és irányította a Tarsolyos Lovas Egyletet, a Magyar Nemzeti Lobogó Társaságot, motorja volt a gödöllői Blaháért Társaságnak. Társadalmi munkájáért 2007-ben a Gödöllő Városért díjjal ismerték el.
A Vitézi Rendbe 2001-ben nyert felvételt nagyapja várományosaként. Székesfehérvárott avatták vitézzé. Eredményes rendi munkáját elismerve soron kívül vitézi hadnagy, székkapitány, majd 2006-ban törzskapitányi rendfokozatban kapott megbízást a Közép-Magyarország Kelet törzsszékének kialakítására és vezetésére. Rendkívüli munkával szervezte alegységekbe és fejlesztette ki a Rend legaktívabb, legeredményesebb törzsszékét. Élharcosa volt az Rendtől elszakadt vitézi csoportok újraegyesítésének, a Vitézi Rend 1920-ban lefektetett alapeszméje és értékrendje megőrzésének. Lovas hagyományőrzésben, emlékművek állításában, történelmi előadások megtartásában, rendezvények szervezésében, egyházi, oktatási és kulturális intézményekkel való kapcsolatépítésben egyaránt a legnagyobb lendülettel és céltudatossággal haladt előre, miközben szerénységből és bajtársiasságból is a legnemesebb példával szolgált beosztottjainak. Hivatástudata, szolgálatkészsége, önzetlensége számos bajtársát indította nemzetépítő munkára.
Nagy halottunk búcsúztatásáról később intézkedünk. Emléke legyen áldott, nyugodalma csendes.