Vitéz nemes Millye Lajos ezredes, vitézi székkapitány emlékezete
2021.11.10.

1874-ben született Nagyváradon, Millye Gyula nagyváradi tábla- és királyi törvényszéki bíró és Csányi Júlia gyermekeként. Testvérei: Etelka (később Tóth Kálmánné), Ilona (Dávidházy Jánosné) és István, királyi főmérnök, első világháborús gyalogsági tartalékos hadnagy. A család régre visszanyúló katonai és nemesi múltat tudhat magáénak. Az ősibb Mile család és nemzetség egyik nemesi rangokkal névmódosult ága.

Első említése az 1500-as évekből Marostorda vármegye nemesi családjai között „ótordai” előnévvel található. Ezután, mivel a család a hajdúk között tevékenykedett, 1604-ben Bocskaitól kellett kapjon jutalmat. 1688-ban I. Lipót királytól kaptak címert. Tevőleges részük volt az 1848-49-es szabadságharc hadmozdulataiban, számos Millye jelenik meg a résztvevő katonák névsorában. Több katonai, állami tisztséget is betöltöttek.

Millye Lajos testvérei, unokatestvérei és nagyapja körében 1883-ban

Nagyváradon 1884-től a Premontreiek Nagyváradi Katolikus Főgimnáziumában, 1886-tól az Állami Főreáltanodában végezte középfokú tanulmányait. 1890-ben kilépett a Főreáltanodából, hogy a Ludovika Akadémián tanuljon. Elvégzése után 1894. szeptembertől a nagyváradi 4. honvéd gyalogezred II. zászlóaljánál hadapród-tiszthelyettes. 1895. november 1-vel hadnagy, 1898. május 1-től főhadnagy. Csapatszolgálatban nagyobbrészt, mint zászlóalj- és ezred segédtiszt működött. 1904 május 1. és 1906. november 1. között a brassói 24. gyalogezred századparancsnoka. 1906-ban visszakerült a 4. gyalogezredhez ezred segédtisztnek. 1908. május 1-vel II. osztályú százados.

Millye Lajos százados

1912. októberében Hazai Samu honvédelmi miniszter dicséretben részesítette „kiválóan buzgó és eredményteljes tevékenységéért”. Az 1912. október 8. és 1913. május 30. közötti első balkáni háború miatti részleges mozgósítás kapcsán megkapja az 1912-1913-as emlékkeresztet. 1914-ben a nagyváradi honvéd kiegészítő parancsnoka. 1915. júniusban a Krn fennsíkon, a második isonzói csatában a San Michele hegyvonulatért vívott küzdelemben századával fogságba esett. 1918. októberben csererokkantként térhetett haza. 1915. szeptember 1-től őrnagy, 1917. november 1-től alezredes. Ezt később törölték, mivel fogságban volt, majd 1919. januárjában az 1917-es dátumra visszadatálva visszakapta az alezredesi rangját. Ekkor kaphatta meg az osztrák katonai érdemkeresztet és a Károly csapatkeresztet.

1919-ben feleségül vette nemes Kovács Gittát, két gyermekük született: Lajos és István. 1920-ban állapították meg jogosultságát a III. osztályú tiszti katonai szolgálati jelre. Később szintén jogosultsága megállapításával kapta meg a II. osztályú tiszti szolgálati jelet. 1920 nyara és 1921 ősze között lépett elő ezredessé, valószínűleg nyugdíjaztatásával egybekötve.

vitéz nemes Millye Lajos ezredes

1921. augusztus 19. és 1922. június 15. között a Bihar Vármegyei Vitézi Szék első székkapitánya. Hatvannégy éves korában, 1938. január 6-án Debrecenben hunyt el függőér (aorta) tágulatban.

szerző: vitéz Millye Szabolcs Dezső várományos jogú vitéz (Abony)

 

Források:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok

Makkay Pál: Négyes honvédek fegyverben (Békéscsaba 1934)

Hadtörténelmi Levéltár

A MÁV tiszti jegyzéke

 

 

Vissza