Így ünnepeltünk 1988. október 23-án
2021.10.23.
Budapest, 1956. október 23. (kép: Nagy Piroska) |
A már lényegében visszavonult és beteg Kádár János pártfőtitkárt egészségügyi okokból nyugdíjazta (hivatalosan elnökké „léptette elő”) a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottsága 1988. májusi döntésével, valójában inkább a gazdasági csődhelyzet közeledtét és a társadalom demokratizálódási igényének fokozódását érzékelve tették meg Kádárt "bűnbaknak". A hazai sajtóban addig példátlan módon szólították fel, tárja fel szerepét a szovjet tankok bevonulását elősegítő hatalomátvételben és Nagy Imre kivégzésében. Kádár azonban nem válaszolt és a helyébe lépő új pártvezér-miniszterelnök, Grósz Károly megpróbálta erőből elfojtani a forradalom (f)elszabaduló emlékezetét. A foszladozó diktatúra ekkor már csak az utcákra, terekre tudott karhatalmat vezényelni. Június 16-án, Nagy Imre kivégzésének harmincadik évfordulóján már százak emlékezhettek rákoskeresztúri Új köztemető jeltelen, bozótos parcellájában. Budapest utcáin azonban még egyszer (de nem utoljára, hiszen az ötvenedik évfordulón, 2006-ban, mintegy mementóként majd aztán újra) lesújtottak a gumibotok és az újonnan beszerzett Yamaha rendőrmotorokon hajtottak a tömegbe. Ezek után sokan találgatták, vajon októberben mi lesz? Ugyanis nemzetiszínű kokárda-viselésért is lehetett rendőri előállítást és alapos verést kapni. |
A Jurta Színházba október 23-a estéjére nyíltan meghirdették az 1956-os dokumentum-emlékműsort, ami ellen különös módon nem történt semmilyen hatósági intézkedés.
Öt ellenzéki szervezet: a Fidesz, a Magyar Demokrata Fórum, a Hálózat, a Történelmi Igazságtételi Bizottság és a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság elhatározta, hogy békésen, nemzetiszínű kokárdával és egy-egy szál virággal, transzparensek és beszédek nélkül némán végigjárják az 1956. október 23-i tüntetés útvonalát. Szándékukat bejelentették a Budapesti Rendőr Főkapitányságon, amely október 21-i közleményében tudatta, semmiféle gyülekezést, felvonulást, tüntetést nem engedélyeznek október 23-ra. A közlemény fenyegető hangneme arra vallott: a rendőrség erőszakkal fogja megakadályozni a gyülekezést és a vonulást. Azaz: szétveri a tüntetőket. A szervezők erre táviratot írtak Grósz Károlynak, ám választ nem kaptak, helyette csak újabb rendőrségi fenyegetés érkezett. Hosszú fejtörés és vita után az MDF kilépett a „szövetségből”, mondván, nem teheti ki híveit a rendőri erőszaknak. Kénytelen-kelletlen, a többiek is tudomásul vették, hogy a békés megemlékezés terve kútba esett.
Ezek után virradt fel 1988. október 23-ik napja, amelyről Szilágyi Sándor a Beszélőben így tudósított: A meghirdetett gyülekezési helyeken a szervezetek képviselői próbáltak érvényt szerezni előző esti nyilatkozataiknak: rövid beszéd, Himnusz - aztán menjünk haza. Nincs értelme, hogy alig százan nekimenjünk a hihetetlen erőket felvonultató, mindenre elszánt rendőröknek. A gyülekezőknek azonban nem akaródzott elsomfordálni. Persze ahhoz sem fűlött a foguk, hogy összeveressék magukat. A rendőrsorfalaktól visszahúzódva, tétován álldogáltak az utcasarkokon. Előkerült egy-egy zászló, virágcsokor, páran elindulnak a rendőrsorfal felé; igazoltatás, vita, visszafordulás. Álldogálás. Nézzük meg, mi van a többi helyszínen. Menjünk a Batthyány térre! A Petőfi szoborhoz! A Vörösmarty térre! Végig a Váci utcán! Ennek a tétova találékonyságnak köszönhető, hogy végül mégiscsak sor került utcai tüntetésekre ezen a napon. /…/ A leglátványosabbra a rendőrtüntetés sikeredett. A testület bemutatót tartott tüntetőűző kellékeiből. Láthattunk ezer csodát: párosával igazoltató gyalogrendőrt, AI-s rendszámú Zsigulikból tókivókizó szakembert, kéktaxik száguldását, Yamaha-csordát… kutyás rendőrt, rendőrös kutyát, 'Szabad' jelzésű rabomobilt.
Rendőri igazoltatás 1988. október 23-án (forrás: Képes 7)
Rendőri készültség a Váci utcában 1988. október 23-án (kép: Nagy Piroska)
Magyar Nemzet, 1988. okt. 24.