Hetvenyolc éve törték át a magyar 2. hadsereg doni arcvonalát
2021.01.12.
Hetvennyolc éve, 1943. január 12-én kezdődött a Vörös Hadsereg áttörése az urivi és a scsucsjei hídfőknél. Legeza János vezérőrnagy a magyar 2. hadsereg VII. hadtestének mb. parancsnoka hazatérése után írt magánlevelében így emlékezett a tragikus napokra:
A támadásra fel voltunk készülve, tehát nem lepett meg. Amíg csak gyalogsággal támadott, a mi gyalogságunk keményen ellenállott. Mihelyt a modernebb harckocsijaival indult meg – kellő elhárító eszközünk hiányában – gyalogságom már nem volt képes ellenállni. Az első napon az egyik hadosztályomnál sikerült neki áttörni. 15-ével reméltem, hogy a németek által sok esetben hangoztatott ellentámadás megindul. Erről az ellentámadásról mindenki sokat várt. A német hadvezetőség azonban e napon nem engedélyezte az ellentámadást: várt. Következménye, hogy az oroszok az immár keletkezett űrbe továbbhatoltak, és a szomszéd hadosztályok hátába igyekeztek. Csapataink e napon is keményen harcoltak. De az orosz csakis e napon tudott eredményeket elérni. 15-én este még reméltem, hogy egy 16-ára megindítandó ellentámadással mindent jóvátehetünk. A 16-án 6 órára tervbe vett ellentámadás azonban csak 12 óra után indult meg. Az orosznak újból egy egész délelőtt állott rendelkezésére eddigi eredményei kibővítésére. – A magyar csapatok újból ráfizettek. – Amikor e napon az első vonalbelieket a helyszínen bíztattam, tudtam, hogy a visszavonulás elkerülhetetlen. – A Führer azonban követelte a kitartást az utolsó szál emberig. – Már elhatároztam volt, hogy a hadtest maradványaival körülzáratom magamat. 17-én reggel 2 óra 30 perckor kaptuk a visszavonulási parancsot. Most, mint katona, tudhatod, hogy mit jelent állásháborúból az ellenség nyomása alatt 42 fokos hidegben, ló és motor nélkül, hómezőkön át visszavonulni. Tehát nem a csata volt a döntő, hanem az elkésett visszavonulás. A német hadvezetőség két hibát követett el. Az első: hihetetlen nagy kiterjedéseket szabott mindenkinek a gyenge létszámok ellenére. Tehát akárhol, akárkinél lökött az orosz, a lökés eredményhez kellett, hogy vezessen. Nemcsak a gyér felállítás miatt, hanem az abból adódott tartalékok hiánya miatt. Második hiba: ebben a gyér felállításban ragaszkodott a német a merev védelemhez. Holott minden katona tudja, hogy minél gyengébb az ember annál mozgékonyabbnak kell lennie. Hitler túlbecsülte a saját erejét és végzetesen tévedett az orosz mozgóképességében és erejében.
Legeza János vezérőrnagy (balra) és Jány Gusztáv vezérezredes a doni hadszíntéren az áttörést megelőző napokban
A hiányos fegyverzettel, felszereléssel és téli ruházattal rendelkező magyar csapatok erőn felüli helytállást tanúsítottak a hadműveletek alatt. Megakadályozták, hogy a szovjet egy lényegesen nagyobb méretű katlancsatába kényszerítse a doni arcvonalat védő seregtesteket. Egy-egy község vagy támpont napokig tartó védelme ugyan csak pillanatnyi részsikert eredményezett számukra, mégis nem várt akadályt jelentett a szovjet csapatoknak stratégiai elképzelésük teljes mértékű megvalósításában.
Az 1943. januári, februári súlyos veszteségek nagyságáról, s meglevő összegyűjtött létszámról 1943. február közepétől kezdtek folyamatosan jelentést tenni a csapatok. Hozzávetőlegesen 120 ezer főre tehető a 2. hadsereg közel egyéves keleti hadszíntéri tevékenysége során megsebesült, elesett, s fogságba esett honvédek száma.