Nyolcvan éve hoztak döntést Bécsben a magyar-román területvitában
2020.08.29.

Az 1940. augusztus 30-án délután három órakor hatályba lépő második bécsi döntés legfontosabb eseményének, az 1920-as trianoni békediktátum következtében Romániának átadott Észak-Erdély visszacsatolásának 80. évfordulójára emlékezünk.

A magyar politikai és katonai vezetés számtalan próbát tett az országot legérzékenyebben érintő, a különösképpen Erdélyben elveszített magyarlakta területek visszaszerzésére. Bár Teleki Pál miniszterelnök óvatos, semlegességet sugalló álláspontja gyakran teljes ellentétben volt a katonai vezetés (Werth Henrik gyalogsági tábornok, Honvéd Vezérkar főnöke által képviselt) a magyar haderő bevonulását támogató elméletével, május 13-tól két magyar hadtestnél (hegyidandár és gyorshadtest) mozgósítást rendeltek el Észak-Erdély irányába. A kb. 550,000 fős mozgósított magyar alakulatok megindításának következtében a román hadsereg május 20-ra már közel másfél milliós létszámra növelte erejét. Bár a szovjetekkel való együttműködést elkerülvén, a Szovjetunió június 26-án, Romániát a besszarábiai és bukovinai területek visszaadására felszólító jegyzékének kiadását követően, a magyar kormány is elhatározta fellépését az elcsatolt területek visszaszerzésére. Teleki bízott a honvédség határon történő felsorakoztatásának elrettentő jelenlétében, ennek ellenére a magyar-román tárgyalások nézeteltérések közepette mind eredménytelenül zajlottak.

Csáky István külügyminiszter eképpen számolt be a berlini magyar nagykövetnek a tárgyalásokról: A román kormány különböző bátorítások és elgondolások alapján tárgyalni komolyan nem óhajt. Kénytelenek vagyunk ezért foglalkozni azzal a gondolattal, hogy ne várjuk be, míg a katonai helyzet Romániára nézve lesz legkedvezőbb, hanem magunk fogjuk a fegyveres elintézés időpontját megválasztani. Noha a magyar-román határon közel 72 kisebb, de túlnyomó részben fegyverhasználattal járó incidens történt, a két hadsereg között fegyveres összecsapásra nem került sor, mivel a berlini román nagykövet a tárgyalásra való hajlandóságát jelezte.

Egyre világosabbá vált, hogy a magyar-román vitát csak a tengelyhatalmak döntőbíráskodása, vagy egy katonai akció oldhatja csak meg. A kétoldalú tárgyalások megrekedése végül odáig vezetett, hogy nem is a magyar, hanem a román kormány kérte fel döntőbíráskodásra Németországot és Olaszországot.

1940. augusztus 30-án a bécsi Belvedere palotában aláírt második bécsi döntést Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszterek hirdették ki a magyar kormányt képviselő Teleki Pál miniszterelnök, Csáky István külügyminiszter, illetve a román kormány képviselete körében. A végső határozat előtt a magyar diplomácia már szinte teljesen lemondott Erdély visszacsatolásáról, bár legmerészebb követelése így is Erdélynek a Marostól északra fekvő fele volt. Románia ezzel szemben csak a határ menti sávról volt hajlandó lemondani, onnan keletre, legfőképp a magyarlakta Székelyföldről egyáltalán nem.

A döntés azonban másképp alakult. A Magyar Rádióban délután negyed ötkor jelentették be a hírt: ezen a napon Magyarországnak ítélték a Kárpátok északi gerince mentén, Székelyföldet is magába foglaló 43,104 négyzetkilométeres Észak-Erdélyt, melynek következtében a területen élő lakosság 54 százaléka, közel másfél millió magyar lett ismét honfitársunk. Visszakerült Szatmárnémeti, Nagyvárad, Kolozsvár, Nagykároly és Marosvásárhely. Brassót és Tordát viszont meghagyták Romániának. Román kézen maradt az úgynevezett „Göring hasa” terület (a Hermann Göring Művek ellátásához szükséges földgázmezők) és Kolozsvár víz- és áramellátása. Dél-Erdélyben pedig továbbra is közel 400,000 magyar maradt. A kihirdetéskor Manoilescu román külügyminiszter eszméletét vesztve esett össze, a román kormány pedig a zavargások hatására megbukott, mivel a legrosszabb esetben csak a Magyarországgal határos tiszántúli sáv − Bihar, Szatmár, Szilágy megyék, esetleg még Máramaros – elvesztésére számítottkt. Ugyanakkor Teleki miniszterelnök is csalódott volt a 60 ezer km2 területű Dél-Erdély „elvesztése” miatt, továbbá észlelte, hogy a Székelyfölddel nincs vasúti összeköttetés, és a visszatért terület délnyugat felől nehezen védhető.

Csáky István külügyminiszter aláírja a második bécsi döntést - Bécs. 1940. augusztus 30.


A hatpontos döntőbírói határozat kötelezte a román haderőt, hogy két hét alatt ürítse ki az átadandó területeket. Rendelkezett arról, hogy a Magyarországra átkerülő román nemzetiségű állampolgárok, és a másik országba átköltözni kívánó állampolgárok ügyét „nagylelkűen és előzékenyen kell kezelni”, végül pedig előírta, hogy ha a két fél nem tud megegyezni valamelyik kérdésben, úgy azt végérvényes elbírálás végett a német és az olasz kormány elé kell terjeszteni.

A magyar társadalom nagy sikerként ünnepelte a trianoni békediktátumot részben enyhítő döntést. Az észak-erdélyi magyarok eufórikusan, kitörő lelkesedéssel, míg a dél-erdélyi magyarok a trianoni katasztrófához hasonló sorscsapásként fogadták.

Kolozsvár Hivatalos Lapja. I. évfolyam 1. szám, 1940. október 1.

 

A brassói magyarok továbbra is hiába vártak - revíziós képeslap

Vissza