A Der Spiegel Orbán tabukat döntöget – és Horthy Miklóst, Hitler szövetségesét méltatja című írását cáfolja levelében dr. v. Barki Éva Mária
2017.07.04

A német Der Spiegel (és a cikkét kritikátlanul átvevő osztrák Der Standard is) megtámadta a magyar miniszterelnököt, aki Horthy Miklósról, mint felelős államférfiról beszélt egy budapesti ünnepségen. Dr. v. Barki Éva Mária Bécsben élő nemzetközi jogász, emberjogi harcos levelében cáfolja a kormányzóra rótt, holokauszttal kapcsolatos rágalmakat. Az alábbiakban olvasható a szerkesztőségünkbe eljuttatott levél.

 

Dr. Barki Éva Mária
Landhausgasse 4
1010 Wien

Fordítás

 

DER SPIEGEL,
Klaus Bringbäumer főszerkesztő úr részére
Ericusspitze 1
D-20457 Hamburg
Németorszég

via email előre spiegel@spiegel.de
via fax előre 0049-40-3007-2793

                                                                                   

                   Bécs, 2017. június 29.

Tárgy: 2017. június 26-i, “Orbán tabukat döntöget – és Horthy Miklóst, Hitler szövetségesét méltatja” című cikkük

  

Tisztelt Klaus Bringbäumer Főszerkesztő Úr!

2017. június 26-án nyomtatott és online kiadásban is megjelent a Keno Verseck által jegyzett, “Orbán tabukat döntöget – és Horthy Miklóst, Hitler szövetségesét méltatja” című cikk.

 A fenti cikkben Orbán Viktor magyar miniszterelnököt azért kritizálják, mert Horthy Miklóst kivételes államférfinek nevezte, és főként, hogy nem említette Horthy közös felelősségét a holokausztban. Ez a megnyilatkozás nyilvánvalóan Orbán Viktor anonim idézetekbe burkolt kritikáját hivatott szolgálni, és a médiák szokásos vádjait kiegészíteni, miszerint Orbánt idegengyűlölettel, migráns- és Európa-ellenességgel, Soros György állandó támadásával és a halálbüntetés mellett való   kiállással vádolják.

 Amennyiben csak kritikáról lenne szó, úgy ez belefér a véleménynyilvánítás szabadságába, és nem kifogásolható.

2. oldal

A cikk azonban helytelen tényállításokat is tartalmaz, és különösképpen történelmi események meghamisítását és helytelen ábrázolását. 

Ameddig a kritika migráns- és Európa-ellenes megnyilvánulásokra, radikális világképre vagy idegenellenes nézetekre irányul, úgy ez még megengedhető véleménynyilvánításnak minősíthető, de az az állítás, miszerint a magyar miniszterelnök a halálbüntetés mellett szállt  volna síkra, egyszerűen nem helytálló, hiszen egy beszédében pusztán annyit mondott, hogy lehetne erről a kérdésről vitatkozni. Az, hogy ezt a megnyilvánulást az Európai Unión belül is kritizálták, annál is figyelemreméltóbb, mivel  az Európai Unióban a halálbüntetést valójában nem is törölték el, hanem a Lisszaboni szerződés révén rejtett módon újra lehetővé tették és bevezették.  

A cikkel szembeni lényegesebb fenntartásom azonban Horthy Miklós antiszemitaként való beállítását illeti, és annak állítását, hogy ő is felelős 600.000 magyar zsidó ember német megsemmisítőtáborokba való deportálásáért. 

Ez az állítás ellenttétben áll az objektív történelmi tényekkel, de az Önök magazinjának számos korábbi cikkével is, amelyekben a magyar zsidók megsemmisítésével kapcsolatos akciók helyesen kerültek ábrázolása. 

A magyar zsidók deportálásának kérdésköre különösen jól feldolgozott, ami főként az Adolf Eichmann ellen Jeruzsálemben folyt igencsak részletekbe menő pernek, valamint az ezt követően a felelősök ellen Ausztriában és Németországban indított büntetőeljárásoknak köszönhető. 

A fentiek alapján történelmi tény, hogy Horthy a zsidókérdésben kezdettől fogva szemben állt Hitlerrel, amiért Hitler őt – különösen az 1943-as áprilisi megbeszélésüket követően – élesen kritizálta és elítélte. Miután 1943 decemberében a bácskai zsidóellenes megmozdulások tetteseit hadbíróság elé állították, és a magyar kormány a háborúból való kilépés érdekében titkos tárgyalásokat folytatott a nyugati szövetségesekkel , a Berlin és Budapest közötti feszültségek egyre fokozódtak. Egyébként a nyugati szövetségesek a háborúból való kilépésre irányuló tárgyalásokat azért utasították el, mert attól tartottak, hogy emiatt a németek támadást indítanának Magyarország ellen, valamint, mert ebben az esetben az ország már nem lett volna biztonságos hely a zsidók számára. 

A fenti aggály megalapozottnak bizonyult, hiszen Németország 1944. március 19-re virradó éjjel megszállta Magyarországot, mégpedig azzal az indokkal, .azzal az indokkal:  Magyarországon „A zsidókérdés végsö megoldásának a szabotálása“.

A megszállással egyidejűleg Adolf Eichmann vezetése alatt 150 fős különítményt állítottak fel Budapesten a zsidók megsemmisítésére, amely a zsidók internálásával és egy zsidó tanács megszervezésével kezdte munkáját. A német megszállás nyomására   új kormányt alakítottak, a korábbi berlini magyar nagykövettel, Sztójay Dömével az élén. 

Amint az az Eichmann-per irataiból kivehető, a zsidók deportálását Magyarországon 1944. május 15.-i kezdettel kizárólag a különítmény végezte, miközben Auschwitzot

3. oldal

mint végállomást azzal ködösítették el, hogy 30.000 levelezőlapot küldtek “Waldsee” (Közép-Németország) feladási hellyel küldönccel Budapestre, ahol azokat szétosztották, úgyhogy nem volt ismeretes, hogy a deportálás Auschwitzba történt. 

Miután az egyik levelezőlapról Svájcban kiderült, hogy hamisítvány, és ezt követően bizonyítást nyert, hogy a zsidókat nem munkára viszik Németországba, Horthy Miklós az 1944 július 19.- i“szállítmányt” visszahozatta, és minden további deportálást leállíttatott. Ennek következményeként Horthy hatalmát 1944. októberében megdöntötték, és a deportálások csak ezt követően folytatódtak.  

A részletek a jeruzsálemi Eichman-per (ügyiratszám: 40/61) igen terjedelmes iratanyagából, valamint a Németországban Hermann Krumey és Otto Hunsche, valamint Bécsben Franz Novak (Bécsi Tartományi Büntető Bíróság 27b Vr 529/61 sz.) ellen folyt eljárás aktáiból kivehetőek. (Az Eichmann-per tanúkihallgatási jegyzőkönyve az interneten lehívható a “Bécsi Tartományi Büntető Bíróság 33a Hs 3484/61 szám alatt). 

Fenti fejtegetéseim összhangban vannak az Önök hírmagazinjának akkori beszámolóival, különösen a Spiegel 18/1964 (1964. április 29.) és 45/1966 (1966.10.31.) és további kiadásaival is. A Spiegel annak idején korrekt és objektív beszámolót jelentetett meg. Horthy Miklós felelősségéről, aki ellen bírósági eljárás sem indult soha, szó sem volt erről, a Spiegel cikkeiben sem. Annak idején az újságírás még az objektivitás és korrektség elvei mentén zajlott. Vagy ennek az oka netalán az, hogy az akkori kommunista kormány Magyarországon nem volt ellenségkép?  

Annyi biztos, hogy a magyar miniszterelnök nem vádolható történelmi tények elhallgatásával, hanem pont fordított a helyzet: A tárgyi cikkeket az évek óta folyó azon kísérletek közé kell sorolni, amelyek pusztán politikai indítékból próbálják Magyarországot rossz színben feltüntetni és támadni, jelen esetben még a bizonyított történelmi tények nem helytálló ábrázolásával és ellentétükbe fordításával is. 

Kívánatos lenne az objektivitáshoz és a kötelező újságírói gondossághoz való visszatérés. 

Megkülönböztetett tisztelettel 

Dr. Barki Éva Mária

Vissza