A hadak útjára lépett vitéz Joó Sándor
A hadműveletekben bizonyított vitéz helytállásáért megkapja a Tűzkereszt (1943), a bronz Signum Laudis (1944. hadiszalagon a kardokkal), a II.o. német Vaskereszt (1944), az ezüst Signum Laudis (1945. hadiszalagon a kardokkal) kitüntetéseket. Ezeken felül felterjesztik a lovagkeresztre, és újólagos Signum Laudisra, de ezek a felterjesztések az összeomlás miatt már nem kerülhetnek elbírálásra. A hadifogságból 1948. júliusban tér haza. Katonai hivatása folytatásáról szó sem lehet, sőt a civil életét is megnehezíti a kommunista rendszer. Sok megpróbáltatás és kínlódás után a vendéglátóiparban helyezkedik el. 1956-ban a Dömsödön is megalakuló Nemzeti Bizottság elnöke lesz. Szervezésében a budapesti kórházakba élelmiszert szállítanak, és ellátják a község irányítását. A fizetsége letartóztatás, meghurcolás. A dömsöd-dabi református gyülekezet gondnoki teendőit 16 éven át látja el. Gyermekeit hitre és hazaszeretetre neveli. 2006-ban jelentkezik felvételre a Vitézi Rendbe. Háborús érdemei alapján avatják vitézzé Budapesten a Belvárosi plébániatemplomban. Csupán ekkor, 87 éves korában, hősies hadicselekményei után 62 évvel tűzheti fel mellére először kitüntetéseit. Életének nehéz időszakaiban ezek a szemmel „láthatatlan” kitüntetések, ezek az emlékek voltak számára azok a kapaszkodók és fogódzók, amelyek megtartották és fenntartották a megsemmisítő években, évtizedekben. Ez a tudat adott neki mindig tartást, továbblépést még akkor is, amikor minden reménytelenné, sivárrá vált. Avatása után, magas kora ellenére, aktívan bekapcsolódik a Vitézi Rend életébe. Küzdelmes életének történetét idős korában veti papírra. Életrajzi írása négy kötetben jelenik meg 2009-ben. A négy kötet - Gyermekkorom; Katonaéletem; Hadifogságom története; Életem a szocializmusban - felöleli a XX. századon átívelő egyéni és nemzetsorsot, és az egyszerű ember szemével mutatja be annak szépségeit és tragédiáit. Isten akarata szerint újra megtért egy öreg katona az égi seregbe. Egy háborús hőstől búcsúzunk, aki tiszti esküjéhez híven hűséggel és bátorsággal állta meg a helyét a csatákban, tartotta meg a hitet, becsületet, hazaszeretetet, követendő példával szolgálva mindhalálig. Búcsúztatása 2016. április 12-én volt a a dömsödi temetőkertben a református egyház szertartása szerint, vitézi tiszteletadással. Utolsó útján elkísérték a Vitézi Rend főkapitánya. országos törzskapitánya, főszéktartója, területi törzskapitánya, székkapitánya, hadnagyai, és közeli rendtársai. Nyugodjon békében. |