A Hadak útjára lépett vitéz Steig Ottó (1923-2014)
2014.10.13

A Dél-Dunántúli Törzsszék Baranya megyei Alcsoport tagjai megrendüléssel vették tudomásul, hogy tisztelt és nagyrabecsült rendtársunk vitéz Steig Ottó 2014. október 4-én, földi életének 92. évében elhunyt. Temetése 2014. október 27.-én 12:00 órakor lesz a pécsi központi temetőben. V. Steig Ottó 1923. március 6-án a Baranya megyei Villány községben született. Iskolái elvégzése után szobafestő szakmát tanult. Már tizenhat évesen munkába állt és édesapja mellett dolgozott festőként. Korkedvezménnyel, 1941-ben Bajára vonult be katonának, innen került ki a 2. m.kir. hadsereg honvédjeként a keleti hadszíntérre. Részese volt a doni harcoknak, helytállásáért megkapta az első osztályú Tűzkeresztet a kardokkal és koszorúval.

A doni katasztrófa poklát sikerült túlélnie és hazajönnie, ezt követően leszerelték. Majd Bajáról Pécsre költözött és ismételten behívót kapott. Másodszor is az orosz hadszíntérre került, ahol rövidesen fogságba esett. A kazakisztáni hadifogoly-táborból csak 1947. szeptember 1-én sikerült hazatérnie.

Példás családi életet élt. Két leánya, két unokája és három dédunokája született.  Gyermekeit hazaszeretetre és nemzeti öntudatra nevelte. Nyugdíjazásáig a Pécsi Honvéd Kórház élelmezésvezetője volt. A kikapcsolódást számára mindig a szőlővel való foglalatosság jelentette. Ezen kívül sokat olvasott, a történelmi témájú könyvek voltak a kedvencei.

Hazafias helytállása elismeréseként Budapesten 2010-ben avatták a Vitézi Rend Nemzetvédelmi Tagozatába. Rendünkért kitartó akarattal, sokat dolgozott. Igaz magyar emberként sok barátja és tisztelője volt. Az élete során sok problémát kellett megoldania, ezeket nagy akarással és munkabírással végezte. Háborús helytállásáért a Doni Emlékkeresztet, hűségéért a Kitüntető vitézi cím elismerést adományozta részére a Vitézi Szék.

Az utóbbi évben egészségi állapota megromlott. Ez nagyban akadályozta mozgásában, de ez a Rend életében való részvételét nem befolyásolta. Minden eseményen és rendezvényen - idős kora és betegsége ellenére - aktívan részt vett. Saját szavait idézve: „Nekem ez kötelességem és mindaddig, ameddig erővel és egészséggel bírom, ezt fogom tenni.”

Példamutató hazaszeretete, őszintesége, odaadó szeretete nemcsak családjának jelent pótolhatatlan veszteséget, hanem mindenkinek, aki szerette és tisztelte. Barátai és rendtársai körében nagy tisztelet övezte. Ő volt a "mi Ottó bácsink”.

Rendtársunkat a Hadak Útján kísérje szeretetünk és imánk. Nyugodjék békében, emlékét szívünkben kegyelettel megőrizzük.