Recsk 60 éve szabadult fel
2013.09.07
A recski büntetőtábor felszabadulásának 60-ik és a Recski Szövetség megalakulásának 25-ik évfordulója alkalmából2013. szeptember 7-én megemlékezést tartottak az egykori láger helyén kialakított emlékparkban.
Emlékezés volt. Gyönyörű napsütésben, több száz ember előtt. Külön buszok jöttek Pestről, hozták a diákokat, hogy tanulják, szemükkel lássák, fülükkel hallják, mi volt Magyarországon, amikor szabad préda volt az ember, s bármit tehettek vele a kommunista rezsimben, a dicsőített Rákosi és Kádár rezsimben az idegen szívűek.
Hende Csaba honvédelmi miniszter tartotta az ünnepi beszédet. Rövid, szikár és rendkívül vádló beszédében elsősorban a kegyetlenül meggyilkoltakra, valamint a megsemmisítő tábor áldozataira fókuszált, mintegy önmegerősítő és kötelező feladatra. Mert ezekre az emberekre nem emlékezni bűn, hiszen értünk éltek és haltak, miattunk szenvedtek.
A tábort túlélők közül beszédet mondott vitéz Krasznay Béla ny. ezredes, a Recski Szövetség országos elnöke.
Koszorúk százai borították el az emlékhelyet, s a kirándulók és emlékezők a barakkokat és más kiállító termeket is megtekintve rótták le kegyeletüket mindazokért, akik itt a hegytetőn befalazott testtel hittek, s reméltek szabadulást.
vitéz Szíki Károly – vitéz Juhász Béla tkp.
***
A szovjet Gulág-táborok mintájára szervezett kényszermunkatáborban a bírósági ítélet nélkül idedeportált mintegy 1500 fogvatartottat, minimális létfeltételek között dolgoztatták folyamatosan a recski kőbányában. A rabokat sokszor állati kegyetlenséggel fenyítették, kínozták, éheztették a tábort működtető Államvédelmi Hatóság őrei. Mivel a táborból senki sem szabadulhatott, létét sikerült teljesen titokban tartani. Mindössze kétszer volt sikeres szökési kísérlet a táborból. Az első alkalommal a megszökött rab átjutott Csehszlovákiába, de miután hírét vette, hogy családjának több tagját letartóztatták, föladta magát. A második alkalommal 1951. május 20-án nyolc rab szökött meg, úgy hogy az egyikük őrnek öltözött és úgy tettek, mintha külső munkára mennének. A csoport legtöbb tagját elfogták, azonban egyiküknek, Michnay Gyulának sikerült eljutnia Bécsig, és a Szabad Európa Rádióban beolvasta 600 rabtársa nevét. A Nyugat ekkor értesült a táborról, a hozzátartozók pedig innen tudhatták meg, hogy szeretteik még élnek. Sztálin halála ( 1953. március 5.) után, a miniszterelnökké kinevezett Nagy Imre a többi internálótáborral együtt a recski tábort is megszüntette. Az épületeket, tornyokat és kerítéseket ezután ledózerolták, és lényegében semmi nem maradt meg belőlük. A tábor helyét a rendszerváltás után sikerült beazonosítani, egy-két épületet pedig visszaállítottak az eredeti állapotba - a túlélők elbeszélése, illetve a meglévő fényképek alapján.
A táborban meghaltak és meggyilkoltak tömegsírját a mai napig nem sikerült megtalálni.
(forrás. wikipédia)